Charlotte
Zaklatottan ülök az asztalnál a képernyőt bámulom, közben frusztráltan dobolok az asztalon ujjaimmal. Rá fognak jönni. Aaron, és a többiek is. Rá fognak jönni, hogy Charlie ma nem jött be, és arra is, hogy én öltem meg.
Zaklatottan ülök az asztalnál a képernyőt bámulom, közben frusztráltan dobolok az asztalon ujjaimmal. Rá fognak jönni. Aaron, és a többiek is. Rá fognak jönni, hogy Charlie ma nem jött be, és arra is, hogy én öltem meg.
Liam sétál el az ajtóm előtt. Ő a legnagyobb bizalmasa, ha minderről tud és elmondja valakinek az biztosan Liam. Aaron lép be az irodámba. Szívem rögtön hevesebben ver, tenyerem izzad, lábaim remegnek. Felnézek a monitorról. Ő egy magas és izmos férfi. Általában mindig sötét ruhákat hord, s ez most sem volt másképp. Vörös haja szinte világított sötétkék szeme mellett és fekete ruhadarabjainál. Tekintete szigorú, leginkább egy katonáéra emlékeztet.
-Charlotte, beszélhetnénk?
-Persze-próbálok mosolyogni. Felállok, de félek, hogy elesek. Követem ki a folyosóra egyenesen egy ajtó felé. Sohasem jártam még ott. A szoba fehér, talán szürke, nem tudom eldönteni. Egy kisebb ablak van pont az ajtóval szemben viszont ez is elég fényt bocsát be.
- Ülj le - mondja és egy szék felé mutat. Úgy teszek. Ő is leül velem szemben, s aggaszt hogy kettőnket csak egy asztal választ el.
- Mint tudod, Charlie ma nem jött dolgozni - kezdi. A szívem a torkomban dobog. - Meghalt. - úgy mondja ki mint aki nyomatékosítani akarja. - Lelőtték. Méghozzá ugyanolyan golyóval, amilyen a te fegyveredbe kell. - A sírás határán állok. - Szóval feltennék neked egy kérdést. Te ölted meg?
Képtelen vagyok tovább várni és képtelen vagyok válaszolni. Felállok és elfutok, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak lehet.
- Kapjátok el! - kiabálja Aaron.
Átvágok a tömegen, embereket lökök fel. Előveszem a fegyverem és a levegőbe lövök. Mindenki kiabálni kezd, össze-vissza futkosnak, menekülni próbálnak, mint egy elszabadult csorda. Mögülem is lövések hangját hallom. Még gyorsabban futok. Már nincs előttem senki viszont újra szorosan mögém kerültek üldözőim. Az ajtó előtt vagyok, kezemet a kilincsre helyezem és kiakarom nyitni de zárva van. Aaron mindent lezárt.
- Állj! - mély és erőteljes hang. Liam az. Megfordulok, fegyverét rám szegezi. Fogalmam sincs mit tegyek. Felemelem a kezem, pisztolyomat el nem engedve. - Tedd le a fegyvered.
Egy pillanat alatt döntök. Gyorsan szegezem jobb kezére pisztolyom és belelövök. Hangosan felkiált, a földre rogy, a pisztoly esése visszhangzik. Futni kezdek az egyik ablak elé, pulóveremet leveszem és a kezem köré csavarom. Elkezdem ütni az ablakot, fejemet elfordítom, az üvegszilánkok hangos csörömpöléssel érnek földet.
Ráugrok a párkányra, majd átlépek az ablakon és a földön landolok. Sietve indulok el az út felé, percről-percre hátranézve, hogy követnek-e de nem. Leintek egy taxit majd sietve beülök. A szívem még mindig hevesen ver, kezeim remegnek.
Nem vagyok biztos semmibe, amit most tettem, de egy dologban biztos: nem hagyom, hogy megöljenek engem vagy a lányomat.
- Ülj le - mondja és egy szék felé mutat. Úgy teszek. Ő is leül velem szemben, s aggaszt hogy kettőnket csak egy asztal választ el.
- Mint tudod, Charlie ma nem jött dolgozni - kezdi. A szívem a torkomban dobog. - Meghalt. - úgy mondja ki mint aki nyomatékosítani akarja. - Lelőtték. Méghozzá ugyanolyan golyóval, amilyen a te fegyveredbe kell. - A sírás határán állok. - Szóval feltennék neked egy kérdést. Te ölted meg?
Képtelen vagyok tovább várni és képtelen vagyok válaszolni. Felállok és elfutok, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak lehet.
- Kapjátok el! - kiabálja Aaron.
Átvágok a tömegen, embereket lökök fel. Előveszem a fegyverem és a levegőbe lövök. Mindenki kiabálni kezd, össze-vissza futkosnak, menekülni próbálnak, mint egy elszabadult csorda. Mögülem is lövések hangját hallom. Még gyorsabban futok. Már nincs előttem senki viszont újra szorosan mögém kerültek üldözőim. Az ajtó előtt vagyok, kezemet a kilincsre helyezem és kiakarom nyitni de zárva van. Aaron mindent lezárt.
- Állj! - mély és erőteljes hang. Liam az. Megfordulok, fegyverét rám szegezi. Fogalmam sincs mit tegyek. Felemelem a kezem, pisztolyomat el nem engedve. - Tedd le a fegyvered.
Egy pillanat alatt döntök. Gyorsan szegezem jobb kezére pisztolyom és belelövök. Hangosan felkiált, a földre rogy, a pisztoly esése visszhangzik. Futni kezdek az egyik ablak elé, pulóveremet leveszem és a kezem köré csavarom. Elkezdem ütni az ablakot, fejemet elfordítom, az üvegszilánkok hangos csörömpöléssel érnek földet.
Ráugrok a párkányra, majd átlépek az ablakon és a földön landolok. Sietve indulok el az út felé, percről-percre hátranézve, hogy követnek-e de nem. Leintek egy taxit majd sietve beülök. A szívem még mindig hevesen ver, kezeim remegnek.
Nem vagyok biztos semmibe, amit most tettem, de egy dologban biztos: nem hagyom, hogy megöljenek engem vagy a lányomat.
